▾
▾
Sokféle könyvesboltban megfordultam már, az amerikai tágas Borderstől kezdve az elit cambridge-i hangulatot árasztó Waterstones-ig, vagy a párizsi Latin negyed könyves kuckójaiig, ahol egy csésze tea és sütemény mellett halmokban álltak a csodálatos művészi mesekönyvek. Mesélhetnék a Szentendre belvárosában megbújó mágikus Parti Medvéről, ami szinte már az otthonommá vált, de gyakran járok a mindig élő, gyerekekkel teli Bartók Pagonyban, vagy az esztergomi antikváriumban is, melynek csodás kirakatában mindig különlegességek várnak. A könyvek mellett persze a hely is elvarázsol, minden könyvesboltnak saját hangulata van, szerencsés esetben, mint egyik meseregényemben, A képzelet óráiban ezek a kis, zárt terek magát az időt is foglyul ejtik, vagy legalább lelassítják.
Így történik ez a velencei Libreria Acqua Alta esetében is, ahol a szűk kapun át beléve azonnal hatni kezd a hely varázslata. Velence a szűk sikátoraival, ősi történeteivel, hangtalanul sikló fekete gondoláival maga is mese, de amikor egy darab a városból bezsúfolódik egyetlen kis könyvesboltba, kicsit olyan, mintha egy egyszerre kortalan és ősi fantasy világban járnánk. A hely neve árvizet, vagy magas vízállást jelent, ami előfordul ebben a városban, és olyankor a házakat, vagy akár ezt a könyvesboltot is elöntheti a víz. A már menthetetlen könyvek, árvíz áztatta kiadványok, kikopott lexikonok szegélyezik a könyvesbolt apró udvarát, élő díszletként és mementóként: habár egyetlen könyv sem örök, a bennük hátrahagyott tudás mégis keretezi az életünket.
A könyvek olykor váratlan módon utaznak tovább velünk, itt például a zegzugos, meglepetésekkel teli térben egy egész könyvekkel telepakolt gondolára, dézsára, sőt, fürdőkádra is bukkanhatunk, és boldogan elveszhetünk a versekötetek, mesekönyvek és csodás velencei albumok között. Persze, mindig van aki a tömegben is szemmel tart: Gyömbér, A képzelet órái filozofikus macskája ugyan nincs jelen személyesen, de hét társa őrzi a velencei könyvesbolt tikait. A korábban kóbor csavargókként élő, immár a könyvesboltban büszkén trónoló cicák közül nekünk Cocóval és Bess-szel volt szerencsénk személyesen találkozni, és biztos vagyok benne, hogy a jelenlétük nagyban hozzájárul a könyvesbolt előtt kígyózó kifogyhatatlan sorokhoz.
Ha olyan szerencsétek van, hogy hozzám hasonlóan Velencében jártok, ne hagyjátok ki ezt a mágikus helyet, még akkor sem, ha közben a kinti idő másképp telik, és kimarad pár múzeum, freskó vagy palota. Velencében, Hemingway szavaival, úgyis ott hagytok valamit a szívetekből.
Somfai Anna
